2016.03.13. 15:00-19:00 Üllői Sportcsarnok

Az előző napi bajnoki után kissé fáradtan, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg az üllői futsal elődöntőre. A „futsal keretünkből” ezúttal hiányzott Deák Feri és Máté Erik. Ellenfeleink a két nagykátai csapat és a Törökbálint LASE voltak.
Az első mérkőzésen a Nagykáta II. legyőzte a Nagykáta I. csapatát (2:1), majd következtünk mi a törökbálintiak ellen. Több ismerőssel is találkoztunk az ellenfélnél, tudtuk róluk, hogy ügyes játékosok. Hiába birtokoltuk többet a labdát, ezen a meccsen sajnos sehogy sem akart összejönni a gól, a LASE pedig két hibánkból kétszer betalált, így ebben a szezonban elszenvedtük első vereségünket (0:2). Szünet nélkül újra mi jöttünk, ami komoly feladatnak ígérkezett, látva, hogy néhány játékosunk elkészülni látszott az erejével és el kellett hinnünk, hogy tiszta lappal, újult erővel kell elkezdenünk a következő csatát. A Nagykáta SE I. volt az ellenfél, akiknek az első vereségük után élet-halál harc volt a meccs. Örömmel mondhatjuk, hogy ez a találkozó csapatunk képzeletbeli emlékkönyvébe kívánkozik még akkor is, ha a játékunk továbbra is akadozott, viszonylag sok technikai hibát vétettek a fiúk. Ugyanakkor minden egyes játékosunk a maximumot hozta ki magából, hatalmasat küzdöttünk és kiválóan segítettük egymást a pályán. Volt játékosunk, aki egy lecserélése után elterült a kispad előtt, annyira elfáradt; másoknak annyi erejük nem maradt, hogy egyszerű kérdésekre válaszoljanak, de – ahogy az egy összetartó, kiváló csapategységgel rendelkező alakulatnál lenni szokott – átsegítettük egymást a nehéz pillanatokon és 2:1-re sikerült megnyerni a mérkőzést! Egy meccsünk volt arra, hogy valamelyest regenerálódjunk, tudtuk ugyanis, hogy le kell győznünk a Nagykáta SE II. csapatát a biztos továbbjutáshoz. Közben a TLASE legyőzte a Nagykáta SE II-t, így számunkra már a döntetlen is továbbjutást ért. Bár biztosan álltunk a lábunkon, jól kezdtünk, gólt itt sem sikerült sokáig szerezni. Sőt, az ellenfél az egyik hibánk után betalált, ami a kiesésünket jelentette volna. Szerencsére előbb Rozoga, majd Hubi révén mi is célt értünk, és innentől már érezhető volt, hogy ennek meg kell lennie! Egyáltalán nem volt könnyű ezután sem, hiszen újra a fáradtság kezdett megmutatkozni a játékosainkon, de sikerült úgy forgatni a csapatot, hogy aki a pályán van, az képes legyen hozzátenni a játékunkhoz, így végül 4:1 arányban győztünk és már biztos továbbjutónak számítottunk. Sőt, a TLASE nagy arányú veresége az utolsó meccsen azt jelentette, hogy csoportelsőként jutottunk be a négyes döntőbe – a fantasztikus bronzéremmel záruló tavalyi év után újra!

 fs1

Óriási eredmény, hogy amellett, hogy kitűnően helyt állunk az NBII-es U14-es nagypályás bajnokságban (jelen állás szerint a 7. helyen vagyunk), a legnépesebb mezőnyt – közte több futsalra szakosodott egyesületet – felvonultató U13-as PMLSZ futsal bajnokságban is újra sikerült bejutnunk a legjobb négy közé! Ezen a napon a csapat belső ereje, a csapategység segítette át a nehéz pillanatokon a fiúkat. Sokszor láthattuk már szépen, ügyesen játszani a srácokat, amit ma letettek az asztalra, az valami más volt. Megmutatták, hogy milyen közösséget alkotnak, képesek egymásért küzdeni és a fizikai fájdalmak ellenére is újra és újra erőt adni egymásnak.

EZ IGAZI FÉRFIMUNKA VOLT, BRAVÓ, BRAVÓ, BRAVÓ FIÚK! IRÁNY A DÖNTŐ!

Egervári Zsolt

U13 vezetőedző